|
Kurt savanyú arckifejezése és enyhén vörös szemei ellenére is jóképű volt.
Mister Rogers pulóvert viselt, s bár a haját legalább egy hete nem mosta,
kisfiúsnak tűnt. Az About a Girl című számmal kezdtek, amelyet ezúttal
feltűnően más felfogásban adtak elő, levették a hangerőt, hogy a hangsúly az
alapmelódián és a szövegen legyen. Nem volt egészen Unplugged, mert a
Nirvana erősítőket és dobokat használt, bár Grohl csak ujjbeggyel és seprűvel
ütött. Jeff Mason ezért találóbb címet javasolt: „tompított Nirvana”.
Kurt érzelmi teljesítménye viszont cseppet sem volt visszafogott. A
következő szám a Come As You Are volt, aztán a „Jesus Wants Me for a
Sunbeam” kísérteties előadása, Novoselickel tangóharmonikán. Kurt csak ekkor,
a harmadik szám után szólt a közönséghez. – Garantált, hogy a következő
számot jól elkúrom majd – közölte egy David Bowie-szám, a „The Man Who
Sold the World” előtt. A szám gond nélkül lement, s mielőtt a következőbe
fogtak volna, már volt annyira felszabadult, hogy azon viccelődjön, ha elrontja
„akkor ezek az emberek kénytelenek lesznek várni”. A stáb megkönnyebbült
sóhaja szinte hallható volt. Az este folyamán most először úgy tűnt, Kurt
valóban jelen van, bár a közönséget nem szólította meg közvetlenül, hanem úgy
beszélt róluk, hogy „ık” meg „azok”.
Kurt feszültsége a tömegben is testet öltött: visszafogottak voltak és
természetellenesek, egy jelre vártak, mely bizonyítja, hogy végre ellazulhatnak.
Ez ugyan nem történt meg, de a helyiségben uralkodó feszültség – amilyen a
bajnoki mérkőzések alatt szokott lenni – segített, hogy a műsor még
emlékezetesebb legyen. Mikor a Pennyroyal Tea került sorra, Kurt a bandához
fordult és megkérdezte: – Egyedül csináljam, vagy mi? – Ennek a számnak a
próbáját ugyanis még soha nem sikerült befejezniük. – Csináld egyedül –
javasolta Grohl. És Kurt meg is tette, bár a szám felénél úgy tűnt, megakad. Túl
kicsi levegőt vett, és a „meleg tej és hashajtók” sornál elfogyott a levegője, és
elcsuklott a hangja, de pont ez a döntése – hogy hagyta megtörni a hangját –
adott neki erőt ahhoz, hogy folytatni tudja. A hatás figyelemre méltó volt:
mintha egy nagy operaénekest figyelnének, amint betegségével küszködve
mégiscsak befejezi az áriát, inkább érzelmeire bízva a dalt, mint hogy pontosan
kiénekelje a hangjegyeket. Jó pár pillanatban tűnt úgy, mintha egy angyal
szárnyának súlyától is összeomlana, a dal azonban a segítségére volt: a szavak
és a dallam annyira belülről jöttek, hogy akár félholtan is elénekelhette volna
őket, még akkor is hatásosak lettek volna. Ez volt Kurt legnagyobb pillanata a
színpadon, s mint karrierjének minden kiemelkedő pillanata, ez is akkor
következett be, mikor épp elbukni látszott. Kattints arra a képre, amelyiket nagyobb méretben szeretnél megnézni!
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
