|
Miközben a produkciós menedzser, Jeff Mason a színpad felé
kísérte, Kurtnek alig néhány másodperce jutott arra, hogy maga mögött hagyja a
családját, és újra „Kurdt Kobain”, a rocksztár, önmaga másik énje legyen.
Annak a koncertteremnek a színpadára készült kimenni, ahol élete első
koncertjén Sammy Hagart és a Quarterflasht látta tíz évvel ezelőtt, bár most úgy
tűnt, mintha egy örökkévalóság telt volna el közben. Mason és Kurt mindig arra
használták ezt a rövid sétát, hogy szót váltsanak a show részleteiről, vagy
megbeszéljék benyomásaikat – ez viszont azon ritka alkalmak egyike volt,
mikor Kurt teljes csendben bandukolt a rivaldafény felé.
Maga a koncert fenomenális volt, a legjobb, amit a Nirvana valaha is adott
Seattle-ben. A Reading fesztivál nehézkessége a múlté volt, Kurt pedig olyan
embernek tűnt, akit éget a vágy, hogy a még nem hívőket is meghódítsa.
Kölykök százai szörföltek a tömegen, átzuhogva a barikádokon, mint a
lemmingek a sziklákon. Két dal között Krist elmesélte azt a történetet, mikor
„egy életre kitiltották” a Coliseumból, mert berúgott egy Neil Young-koncerten:
a színfalak mögött talált egy képet magáról egy tablón, melyen azok szerepeltek,
akiket soha nem lehet beengedni. Kattints arra a képre, amelyiket nagyobb méretben szeretnél megnézni!
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
