|
Mire májusban visszatértek északnyugatra, szinte már fölösleges is volt
mondani, hogy Chad szedheti a sátorfáját. Természetesen nem szólt egy árva
szót sem, de úgy két héttel a turné befejezése után Channing kinézett Bainbridge
Island-i lakása ablakán, látta, hogy a furgon lassan közeledik a hosszú úton, és
mint egy Ernest Hemingway-novella halálra ítélt hőse, ő is tudta, hogy a vég
közelít. Ami azt illeti, meglepte, hogy Kurt egyáltalán benézett hozzá – ez azt
bizonyította, mennyire kedvelte őt Kurt, annak ellenére, hogy hamarosan azt
mondja, Chad nem illett a bandába. Gyakran aludtak mindhárman egy ágyban,
Kurt és Chad közrefogták Krist-t, hogy elférjenek egy takaró alatt. Most Krist
beszélt, Kurt egész idő alatt alig szólt néhány szót, végig a földet bámulta. A
dolgot azonban Chad is bizonyos megkönnyebbüléssel fogadta. – Az utolsó
három évet ezekkel a srácokkal töltöttem, szorosan összezárva – emlékezett
Chad. – Együtt jártuk meg a poklot. Együtt voltunk a szarban, szűk
furgonokban, játszottunk ingyen. Nem állt mögöttünk a nagybácsi tömött
erszénnyel, hogy megmentsen minket. – Kurt búcsúzóul megölelte. Chad
megértette, hogy barátság volt köztük, de azt is megértette, hogy ennek már
vége. – Amikor elköszöntünk, tudtam, hogy sokáig nem látom viszont őket. Kattints arra a képre, amelyiket nagyobb méretben szeretnél megnézni!
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
