|
Kurt nyolc éve nem látta az apját, és beszélni is
1991 februárjában beszélt vele utoljára. Don megpróbált kapcsolatba lépni vele,
de annyira eltávolodtak egymástól, hogy még fia telefonszámát sem tudta, bár
üzeneteket hagyott a szomszédoknál és a lemezkiadók recepciósainál.
Don mégis bejutott az öltözőbe Kurt féltestvérével, Chaddel. – Ó, szia, apa
– üdvözölte Kurt, de még a hangszíne is megváltozott abbéli igyekezetében,
hogy elrejtse a haragját. Egy évtized óta most először volt egy szobában a négy
Cobain – Don, Wendy, Kurt és Kim. A család most két mostohatestvérrel,
Courtneyvel és Kurt néhány alkalmazottjával egészült ki. A háromhetes Frances
Bean Cobain – aki gügyögött, amint kézről kézre adták a rokonok – volt az
egyetlen, aki nem érezte a feszültséget; mindenki más úgy érezte magát, mintha
egy különösen vérmes bokszmeccs előtt a súlyát mérnék.
A Cobain család szappanoperája nem okozott csalódást a nézőknek. Mikor
Don meglátta Wendyt karján Francesszel, így köszöntötte: – Nos, hello,
nagymama – olyan hangsúllyal ejtve ki a nagymama szót, mintha sértés lenne. –
Milyen érzés nagymamának lenni? – Ó, nagyszerű, nagypapa – felelte Wendy
ugyanabban a szarkasztikus hangnemben. – Egyszerűen imádom, nagypapa. –
Ami sok családban humoros vagy érzelmes társalgás lett volna, náluk
kényelmetlen konfrontációvá alakult. Több mint tizennyolc év telt el azóta,
mióta Don és Wendy elváltak, a család érzelmileg mégis hirtelen a East First
Street 1210.-ben találta magát, Aberdeenben, és az anya és apa közötti kapcsolat
semmit sem változott. Kurt számára olyan volt, mintha a régi családban szerzett
sebeivel csatlakozna az újhoz. – Azt éreztük: „Ó, istenem, ne legyen már ez
megint” – emlékezett vissza Kim. Az egyetlen különbség Kurt szerepében
mutatkozott; már nem volt az a szerencsétlen kisfiú. Tizenhatezer rajongóval,
akik odakinn rá várakoztak, ő lett a pátriárka. Kattints arra a képre, amelyiket nagyobb méretben szeretnél megnézni!
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
