Waikiki Beachen egy hétfői napon, 1992. február 24-én napnyugtakor
házasodtak össze. A szertartást egy felekezeteken kívüli lelkész vezette, akit a
házasságkötő irodában találtak. A ceremónia előtt Kurt beadott magának egy kis
heroint, bár Azerradnak azt mondta, nem dobta fel túlságosan: „Csak egy egész
keveset adtam be, hogy ne legyek rosszul.” Courtney egy antik selyemruhát
viselt, amely korábban Frances Farmer színésznőé volt. Kurt egy kék kockás
pizsamát vett fel, hozzá egy guatemalai szőttes tarisznyát akasztott a vállára.
Ösztövéren, bizarr ruhájában inkább nézett ki kemoterápiára járó páciensnek,
mint hagyományos vőlegénynek. Az esküvő azonban sokat jelentett neki, a
rövid szertartás alatt még sírt is.
Minthogy az esküvőt ilyen kutyafuttában szervezték, a nyolc főből álló
vendégsereg többnyire a banda és a stáb tagjaiból tevődött össze. Kurt azt
akarta, hogy Dylan Carlson repüljön oda, és legyen a tanúja, bár ehhez
leginkább azért ragaszkodott, hogy Dylan heroint hozzon neki.
Ennél azonban nagyobb jelentőséggel bírtak azok, akik hiányoztak: Kurt
nem hívta meg a családját (ahogy Courtney sem), és Krist meg Shelli távolléte is
figyelemre méltó volt. Az esküvő reggelén Kurt nekiesett Shellinek és a stáb
néhány tagjának, mert úgy érezte, hogy Courtneyről sustorognak – és ennek
egyik következménye az lett, hogy nem hívta meg Krist-t. – Kurt megváltozott –
mesélte Shelli. Később, még ugyanabban a hónapban, Kurt azt mondta Kristnek:
– Látni sem akarom Shellit, mert ha ránézek, rosszul érzem magam amiatt, amit
csinálok. – Shelli így analizálta a kijelentést: – Azt hiszem, ha rám nézett, a
lelkiismeretét látta. Kattints arra a képre, amelyiket nagyobb méretben szeretnél megnézni!
|