Sajnos magyar fordítás nem készült, pedig a sztorit maga Kurt Cobain meséli. Ez egyrészt jó a könyv irodalmi értéke szempontjából, másrészt bizonyára fellelhetők benne a zenész túlzásai és ferdítései, amelyeket olykor szívesen alkalmazott, hogy minél jobban bemutassa sanyarú sorsát illetve tagadja drogfüggőségét.
A zenekar félig-meddig hivatalos biográfiájának (Come As You Are: The Story Of Nirvana – 1993) szerzője,Michael Azerrad 1992 elején találkozott először Kurt Cobainnel, hogy a Rolling Stone magazin számára interjút készítsen vele. Kettejük egyre szorosabb barátságának eredménye a már említett könyv mellett mintegy 25 órányi – az énekes seattle-i otthonában, általában éjszakai és hajnali órákban – rögzített beszélgetés, ami Cobain 1994-es halála után egy évtizedig hevert Azerrad polcán, egészen addig, amíg egy készülő They Might Be Giants-dokumentumfilmhez adott interjú során az újságíró meg nem ismerkedett AJ Schnack rendezővel (a közös képen jobb oldalt), aki felvetette, miért ne használnák fel a példátlan értékű hanganyagot egy formabontó filmkísérlethez, melyben a főszereplő csupán a hangja által van jelen, őt magát egy pillanatra sem – na jó, a legvégén összegyűjtött fotókonpár pillanatra – látjuk.
Ha ehhez hozzávesszük, hogy Schnack táj- és életképeit – melyek Cobain rövid életének három legfontosabb állomását, Aberdeent, Olympiát és Seattle-t mutatják be – a Nirvana zenéje helyett az énekes kedvenceinek és példaképeinek (R.E.M., The Vaselines, Mark Lanegan,Queen, David Bowie, Iggy Pop, Credence Clearwater Revival, The Melvins, Mudhoney, Butthole Surfers, Teenage Fanclub stb.) dalai festik alá a Death Cab For Cutie-frontember Ben Gibbard és a Nirvanával az 1989-es Blew EP-n dolgozó Steve Fiskproducer válogatásában és kiegészítő zenéjével, elsőre nem biztos, hogy kedvünk támad végignézni az egészet. Kár lenne azonban ilyen hamar feladni, hiszen Azerrad érzékeny és intuitív riporterként briliáns módon tud képet adni minden idők egyik legellentmondásosabb frontemberéről, aki egyszerre tudott szerény és visszahúzódó fiatal srác, lecsúszott narkós, remek üzleti érzékkel megáldott profi popsztár, valamint szerető férj és apa lenni. A történet a rajongóknak sok újat már nem mondhat el, hiszen a Cobain-kánon valamennyi eleme régóta ismert és hozzáférhető, azonban a szokatlan megvalósítás és az eddig nem hallható interjúrészletek miatt mindenképpen megér egy próbát a film – ha másért nem, hát azért, mert a végén a zenéről és a művészetről való értekezése közben végképp összezavarodó énekes remekül példázza, hogy az alkotás csodája legtöbbször az alkotó számára is rejtély marad.
AJÁNLOM AZ OLDALT
