► EVERETT TRUE: NIRVANA

   Valójában már a cím is hamis. Ugyanis Everett True könyve nem a Nirvanáról szól, inkább tartalmaz Nirvanát, úgy mondhatjuk.
   Hitelesebb lett volna mondjuk „A Grunge Mozgalom”, „A Punk Rock Áttörése”, „Seattle-i Zenei Élet”, vagy valami hasonló, hiszen a könyv ezeket a témákat öleli fel. Bemutatja a Green Rivert, Soundgardent, Mudhoneyt, Bikini Killt, Beat Happeninget, Melvinst, és még ki tudja, mennyi kortárs zenekart. De mint tudjuk, a Nirvana eladhatóbb név.
   A mű betekintést nyújt az észak-nyugati zenei életbe, de nem ám a „showba”, hanem a színfalak mögé. Megtudhatjuk, hogyan buliztak, drogoztak, ittak, mi mindent csínytalankodtak ezek a bohém emberkék, akik egy nagy közösség voltak, és akik közül a Nirvanának sikerült a totális világhírig kitörni.
   Szóval lehetne ez egy jó kis könyvcsemege – más címmel – de az író, Everett True rendesen elszúrta. Tudni kell róla, hogy vezetékneve magyarul „igaz” szót jelent (megmosolyogtatóan abszurd), és amúgy rock-újságíró, aki már kezdetektől azonosult a mozgalommal, ezért végig ott sürgött-forgott a zenekarok körül, együtt részegedett le velük, és igen, cimborájukká vált.
   Ezzel a könyvében teljes mértékben visszaél. Nem bír a háttérben maradni. Folyton belekotyog az eseményekbe, mint egy „önjelölt bíró”, hogy Kurt szavaival éljek, ítélkezik, melyik dal, felvétel, zenekar jó és melyik szar. Mintha volna joga ítélkezni.
„Általában akkor lesz valakiből rock-újságíró, amikor rájön, hogy zeneileg tehetségtelen, viszont dolgozott a Tower lemezboltban és van egy csomó CD-je meg rock-életrajzi könyve” – írta Kurt a naplójában.
   Na, erről van szó. Everett True próbálja megmagyarázni, milyen a szám vagy együttes, holott ez teljesen felesleges, sőt, irritáló, hiszen ezek mindenkinek és mindenkor mást adnak – emiatt művészet.
   S ha még nem volna elég, felfuvalkodott, exhibicionista stílusban ír, folyton belekeveri magát a könyvbe; például közli, hogyan fetrengett xy Nirvana koncerten a backstage-ben, miután felitta a zenekar ingyen piáját. Kit érdekel?! Senkit, mint ahogyan az sem, hogy a Mennyeknél Súlyosabb életrajzot folyamatosan ócsárolja, holott gyakorlatilag saját könyvének forrásaként használta fel, ez jól észrevehető.  A terjedelem 681 oldal, tele nevekkel és áttekinthetetlenséggel, tehát nem ártott volna pl. egy betűrendes útmutató.
   Az, hogy az Unpluggedet egy fos fellépésnek ítéli, már csak hab a tortán.
   Hogyha elvonatkoztatjuk Everett True jelenlétét, érdekes olvasnivaló, főleg azoknak, akik nem zenészek, vagyis számukra idegen a próbatermek, stúdiók, mámorok ködös világa a színpad és hírnév mögött.

Papp Levente

A könyv végén lévő sorozatképek jónak mondhatók - maga az iromány már nem annyira.