|
Amikor játszani kezdtek, a Beehive tömve volt, a srácok a
hanglemezek állványain álltak, és bakokat kellett felállítani, hogy megvédjék az
áruház kirakatait. A Nirvana negyvenöt perces műsort adott – az üzlet padlóján
játszottak –, míg a tömeg végül betört közéjük, pont mint a Smells Like Teen
Spirit videoklipjében.
Kurtöt megdöbbentette, mekkora sikerük van. A tömegben ott látta Seattle
zenei életének felét és egy csomó barátját. Különösen elbátortalanította, hogy
két exbarátnője, Tobi és Tracy is ott ugrált a dalok ütemére. Még ezek a közeli
barátai is a közönség részévé váltak, melynek kiszolgálása így vált fontossá
számára. Az üzlet a Nevermind első példányait árusította, melyből hamarosan
egy darab sem maradt. – Az emberek letépkedték a posztereket a falakról –
emlékezett vissza Tamie Brown, az üzletvezető –, csak hogy legyen egy darab
papírjuk, melyre Kurt autogramot adhat. – Kurt pedig csak hitetlenkedve rázta a
fejét.
Visszavonult a parkolóba, hogy rágyújtson és pihenjen egyet. Ott
azonban a nap még furcsább fordulatot vett, mert észrevette két volt montesanói
osztálytársát, Scott Cokelyt és Rick Gatest, kezükben a Sliverrel. Bár aznap több
száz autogramot adott, egyik sem tűnt olyan szürreálisnak, mint aláírni egy
kislemezt, amely a nagyszüleiről szól, két olyan srácnak, akik abban a városban
élnek, ahol a nagyszülei. Váltottak néhány szót közös kikötőbeli barátaikról, és
beszélgetésüktől szomorú vágyakozás fogta el Kurtöt: Cokely és Gates arra a
múltra emlékeztették, melyet maga mögött hagyott. – Gyakran jársz vissza a
kikötőbe? – kérdezte Cokely. – Nem igazán – felelte Kurt. Cokely és Gates
egyaránt zavarba jöttek, mikor megnézték a kislemezt, és észrevették, hogy Kurt
úgy írta alá: „Kurdt”.
Kurt később úgy idézte fel a találkozást, mint az egyik első pillanatot,
mikor rájött, hogy híres lett. Mégis ahelyett, hogy elégedettséggel töltötte volna
el, a felismerés egyfajta pánikot váltott ki belőle. Bár mindig híres akart lenni –
sőt mikor Monteba járt iskolába, meg is ígérte osztálytársainak, hogy egy nap az
lesz –, az álom tényleges beteljesülése elbátortalanította. Krist később úgy
emlékezett vissza erre a fellépésre – ingyenbuli egy lemezboltban egy héttel az
album hivatalos megjelenése előtt –, mint Kurt életének fordulópontjára. – Sok
minden történt ezután – mondta Krist. – Többé már nem a régi banda voltunk,
Kurt pedig valahogy visszahúzódott. A dolgok bonyolulttá váltak. Az egész több
volt, mint amit akartunk. Kattints arra a képre, amelyiket nagyobb méretben szeretnél megnézni!
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
