Amikor a Nirvana végre színpadra lépett, pontosabban felálltak a teremnek
abban a sarkában, mely színpadként szolgált, mindössze 25 perces műsort adtak,
de ez a fellépés a kis aberdeeni bunkókból egy csapásra Olympia legkedveltebb
zenekarává tette őket. Kurt játékának intenzitása (mely eddig hiányzott
előadásaikból) új mélységeket talált, és senki sem volt a teremben, aki le tudta
volna venni róla a szemét. A kegyelemdöfés azonban még hátravolt. A rövid mősor végén,
közvetlenül a Love Buzz után Kurt levette Fender Mustangját, és olyan erővel
vágta a földhöz, hogy darabjai ágyúlövedékként repültek át a termen. Öt
másodpercre megállt, a gitár maradványait a levegőbe emelte, s így nézett
farkasszemet a közönséggel. Az arca kísértetiesen nyugodt volt, mintha Casper,
a „barátságos szellem” halloweeni maszkját ragasztották volna egy 21 éves fiú
testére. A gitár ismét magasabbra emelkedett, majd megint lecsapott, és
összetört a padlón. Kurt eldobta, és kisétált.
Még soha nem tört össze gitárt, valószínőleg meg sem fordult ilyesmi a
fejében, minthogy a gitár drága dolog volt. – Sosem mondta el, miért pörgött így
be – idézte fel John Purkey –, de közben mosolygott. Az egészben volt valami
visszavonhatatlanul végleges… mintha a saját külön kis ünnepsége lett volna.
Senki sem sérült meg, de amikor összetörte a gitárját, olyan volt, mintha ez nem
is érdekelné. Úgy jött, mint derült égből a villámcsapás. Beszélgettem vele a
buli után, a gitár meg ott hevert a földön, és az emberek a darabjait szedegették.
– Ettől kezdve a fiataloknak semmi sem volt elég a Nirvanából.
Kattints arra a képre, amelyiket nagyobb méretben szeretnél megnézni!
|