A nap legfurcsább pillanata azonban még hátravolt (mint a Beehive
áruházbéli fellépésen); néhány kísértet elől Kurt nem szökhetett meg. Késő este
Tobival mászkált, aki végül szobája padlóján aludt. Nem ő volt az egyedüli
vendég a szobában – mint mindig, most is vagy fél tucat barátnak kellett
nyugvóhelyet biztosítani. Az azonban kimondottan ironikus volt, hogy aznap,
mikor a lemez eladása elérte a félmillió példányt, Tobi ott alszik szobája
padlóján, az album dalai pedig látszólag mind arról szólnak, hogy a lány miért
és hogyan nem szerette őt.
A koncert után Kurt további ismerős kikötőbeli arcokba is beleszaladt. Matt
Lukin és Steve Shillinger, Kurt egykori legközelebbi barátai, sőt családtagjai,
akik befogadták, mikor egy kartondoboz volt az otthona, a színpad mellett álltak
és füvet szívtak. Shillinger kimondta azokat a szavakat, amelyek fájdalmasan
nyilvánvalóak voltak, bármennyire szerette is volna letagadni Kurt: „Tényleg
híres vagy, Cobain. Vagy háromóránként ott vagy a tévében.”
– Nem igazán vettem észre – felelte Kurt egy pillanatnyi szünet után,
mialatt kétségbeesetten kereste a klasszikus visszavágást, mely lefegyverezhetné
híressége tényét, mintha a szavak önmagukban megálljt parancsolhatnának
valaminek, ami akkorra már megállíthatatlan volt. – Nem tudtam – mondta
végül, s közben hangja nagyon gyerekesnek tűnt –, a kocsiban, ahol lakom,
nincs tévé. Kattints arra a képre, amelyiket nagyobb méretben szeretnél megnézni!
|